... és még közel sincs vége.
Ma megírtam az olasz szintfelmérőt, spanyol tudásommal mentem is valamire. Talán nem a legkezdőbbek közé tesznek, hétfőn meglátjuk.
Sok a macska, mindenhol ott vannak. (Úgy tűnik mégsem eszik meg őket itt, vagy ez éppen hogy félrevezetés? :)
A közelekedés sarkallatos kérdés. Üzenem haza, hogy a BKV égi áldás, tessék értékelni. Bár tény, hogy otthon ritkán fordul el olyan szórakoztató jelent mint hogy pl. a busz megáll az utca közepén, mert a sofőr ismerőst lát a járdán, kiszól neki, az odajön, kezet ráznak és csevegni kezdenek, közben a busz mögött meg dudálnak a kocsik...
Estére mindig kicsit lehűl, egy vékony pulcsi nem árt, de nem kell feltétlen. :)
No és tegnap megérkezett Orsi, két havi Ghána után, újra Európában, kitörő lelkesedéssl fogadta az európai civilizáció legapróbb vívmányait is :). Vele körbejártunk párat a Város temérdek templomából.
A Scala Sancta (szent lépcső). 28 lépcsőfokot hoztak ide azokból, amin Jézust Pontius Pilatus elé vitték, ezen ma a hívek imádkozva, térdepelve haladhatnak felfelé a Sancta Sanctorum kápolnához (szentek szentje), amiben van egy "a legszentebb hely a világon" felirat. A keresztrefeszítés számos ereklyéjét, és egy "nem emberi kéz által festett" portrét őriznek benne.
Santa Maria Maggiore, itt azért épült templom, mert a pápának látomása volt, és Mária azt parancsolta, hogy építsen ott, ahol havazott. Namost ez augusztusban történt, de állítólag itt akkor volt hó épp (352-ben)
A Santa Prudenzia előtti lépcső
A San Carlino kerengőjéből a kupola is látszik.
És a mesteri belső tér
A San Quirinale belseje, a "barokk Pantheon"
művészfotó a lanternáról by Orsi, a kis puttó jobb oldalt jól bepózolt, szereti, ha fotózzák
Napi kis színes gyanánt bulvár rovatunk mai képei:
Csillivilli sárgaréz kapucsengő, és ez itt tök általános...
Egy magassági pont a Carlino mellett
"Instituto Geografico Militare" Éljen soká Noéh Feri bácsi!
És végül a San Ignazio este, ahol remek koncerten voltunk. Egyházzenét énekelt egy ausztrál fiúkórus, orgonakísérettel. Sydney: Saint Aloysius' College - rövidnadrágban és térdzokniban... Az utolsó előtti számot viszont az egyik kórista srác írta, és nem is volt rossz!
Bal oldalt egy autódaru, ami direkt van, hogy a kompozícióban kontrasztot adjon a barokk térnek :P
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.