A Város szívében szerencsére megmaradt a középkori (sőt, részben ókori) eredetű városszövet, csak a XIX. században nyúltak hozzá, a Corso Vittorio-Emanuele bevágásával, de ez korántsem volt olyan radikális, mint nálunk a Kossuth L. utca befűrészelése a pesti belvárosba, aminek kapcsán eleink módszeresen eltüntették mindazt, ami ma már nagyon hiányzik, és más városok láttán érezhetjük: pótolhatatlan... De vissza Rómába!
Óratorony az utcavégen
A Via Giulia
Templom a Giulián...fogalmam sincs hogy hívják :D
Jobbra a Palazzo Falconieri, a Magyar Akadémia - Collegium Hungaricum
Egy a sok kis egérútból
A Piazza Navona. Három szökőkútjáról híres, pedig sokkal érdekesebb, hogy Domitianus stadionjának lelátói romjaira a középkorban épült házak szegélyezik, innen aránya, és az íves északi lezárása...igazi urbanisztikai kuriózum! Bal szélén a Santa Agnese in Agone.
A Santa Maria della Pace, előtte a remekbeszabott kis tér
Michelangelo Campidoglio-ja, a városháza otthona ma is
...és még lesz folytatás, megszámlálhatatlanul sok cuki utcácska van itt...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.