Marci Rómában

Breaking News!

Jövő hét szerdán elkezdődik a tanév, most már az eddigiek után szinte hirtelennek tűnik a kezdés, de persze végre tudásszomjam oldhatik:)

De a mai téma: Az EUR-negyed, hogy lássuk, Róma élő hely és ha nem is olyat, mint a halhatatlan elődök, azért valamit minden kornak (így a mienknek is) sikerült hozzátennie a Városhoz.

A 30-as évek végén álmodták meg, az 1942-ben esedékes világkiállításra ezt az új negyedet, de a háború keresztülhúzta a számításokat. Azonban az 50-es években az 1960-ben rendezendő római olimpiára való készülés közben újjáélesztették a projektet és fel is épült Róma ikonikus új negyede, a belvárostól mintegy 8 km-re délkeletre. Bankszékházak, irodaházak, kormányhivatalok kaptak helyet az épületekben, amiket a kor elveinek megfelelő nagyzoló elrendezésben húztak fel, köztük mesterséges tó, park. A toronyházak csoportját szellős, "korszerű" kertváros veszi körül. Jelenleg is folynak itt építékezések. Hangulatában furcsa ez a nagyszabású új városközpont közepén parkkal és irtózatos gépkocsiforgalommal együtt. Nem lett csupán egy lelketlen irodanegyed, a szépen gondozott zöldet láthatóan aktívan használják a környékbeliek.

Színes kéregpanel (hiába, az olasz iskola a leghevesebb modernben sem mondott le némi ornamentikaszerű játékról.)

A szabályos alakú tó, körülötte futópálya éppúgy, mint kiülős helyek; rajta meg evezni lehet. Jobbra hátul a városrész temploma, elég ronda...

A múzeumot is magába foglaló kolonnádos szépség az obeliszkszerű szoborral...ez még inkább a Mussolini idejében született koncepciót sejteti...enyhe szocreál fíling

Az útikönyvet idézve: "úgynevezett függönyfalas" idodaház, jobbra tőle pompás kis park (a sok turbékoló tinipár miatt indiszkréciónak éreztem volna fotózni ott...)

A kongresszusi palota

A 'Colosseo Cuadrato', azaz négyszögletes colosseum, jópofa ház, több képet is teszek be róla.

Az előtte levő parkban meg műanyag csigák:

További benyomások

Itália délebbre van, mint Magyarország, így számítottam, hogy a dolgok másként mennek majd. De, hogy még mindig nincs tanítás, az azért meglepett volna... Ám egy hónap ittlét után már nem csodálkozom rajta. A tanárok sztrájkolnak a felsőoktatás tervezett reformja ellen. Az órák így valószínűleg csak novemberben kezdődnek el. Az olaszórák viszont már mennek, azokat szeretem is, és spanyol-tudásom nagy előny a tanulásban.

A buszmegállókba beparkolnak a kocsik, és ezen senki nem akad fenn. De persze amúgyis minden helyre odaparkolnak, ahova nem szégyellnek, meg minden máshová is.

A 3as busz egy rejtély. Végig villamossíneken közlekedik, és a térképek villamosvonalnak jelölik... Egyébként olyan mint otthon a 4-6, nagy kört tesz a városmag körül, és még egy oktogont is érint :).

Pár kép mostanában:

A Spanyol lépcső este

Hadrianus emléktemploma, ma tőzsde

A Fórum Romanum:

A Vesta-szentély, hátul Titus diadalíve

Castor és Pollux temploma (azaz, ami maradt belőle)

Antoninus Pius és Faustina egykori templomába beépült barokk templom...

Saturnus temploma

Septimius Severus diadalíve

Bramante: Tempietto, itt feszítették keresztre Szt. Pétert. Ez az első reneszánsz körperipterosz templom, a centrális tér és a görög vonások páratlan szintézise...

San't Ivo alla Sapienza, ez volt az egyetem régi épületének kápolnája, míg a Sapienzát ki nem költöztették 1935-ben, ma az épületben az országos levéltár van

A Város magasból, a Tasso parkból, ahol nagyon sok szobor van, nagyon sűrűn...

Tenger, naplemente fürdés után...ilyen otthon októberben nincs igazán...

Michelangelo kupolája előbukkan nem várt helyeken is...

Kisebb szünet után visszatérek, méghozzá a San Pietro-val, ami a legeslegnagyobb kis sárgolyónkon. Turistalátványosságnak elsőrangú, aki hitéleti céllel keresi fel, az viszont csalódhat, mert a légkör nem alkalmas rá, hogy csendben megemlékezzünk az egyházalapító Szent Péterről, vagy akármi másról. Pad nincs, leülni nem szabad...csak a turistaáradat. Egy biztos, ez az épület télleg nagyon nagyon nagy...

Maderno főhomlokzata, Michelangelo kupolája, Bernini kolonnádja, meg sok ember, jobbra fent a Vatikáni palota

A két szökőkút egyike

A főhajó

Kupola

Bernini baldachinja Szt. Péter sírja fölött

A padlóba süllyesztett csillagok jelölik a legnagyobb keresztény templomok méretét, ha az oltárukat oda tennénk a Szt. Péterére. Köztük a mi Esztergomi Bazilikánk

Svájci gárdisták. A gárda tagjai lehetnek: 19-30 év közötti, minimum 174 cm magas, katolikus, svájci állampolgárságú férfiak, akik szolgáltak a svájci hadseregben, kiváló erkölcsi bizonyítványuk van, és érettségiük...

A Város szívében szerencsére megmaradt a középkori (sőt, részben ókori) eredetű városszövet, csak a XIX. században nyúltak hozzá, a Corso Vittorio-Emanuele bevágásával, de ez korántsem volt olyan radikális, mint nálunk a Kossuth L. utca befűrészelése a pesti belvárosba, aminek kapcsán eleink módszeresen eltüntették mindazt, ami ma már nagyon hiányzik, és más városok láttán érezhetjük: pótolhatatlan... De vissza Rómába!

Óratorony az utcavégen

A Via Giulia

Templom a Giulián...fogalmam sincs hogy hívják :D

Jobbra a Palazzo Falconieri, a Magyar Akadémia - Collegium Hungaricum

Egy a sok kis egérútból

A Piazza Navona. Három szökőkútjáról híres, pedig sokkal érdekesebb, hogy Domitianus stadionjának lelátói romjaira a középkorban épült házak szegélyezik, innen aránya, és az íves északi lezárása...igazi urbanisztikai kuriózum! Bal szélén a Santa Agnese in Agone.

A Santa Maria della Pace, előtte a remekbeszabott kis tér

Michelangelo Campidoglio-ja, a városháza otthona ma is

 ...és még lesz folytatás, megszámlálhatatlanul sok cuki utcácska van itt...

Itt még szerencsére alig van felhő és 24-26 fok között mozog a napi max hőmérséklet, hallom otthon sajna már kissé hüvösebb van...

De így lőttem pár képet a szikrázó napsütésben Orsiékkel a városban.

A Római Magyar Akadémia épülete a Borromini tervezte Falconieri palota, az állam legértékesebb külföldi ingatlanja, mint megtudtam. Valóban exkluzív épület, exkluzív helyen, a Via Giulián áll a Farnese palota mellett!

Márvány utcanévtábla, mindenhol ilyenek vannak, külvárosokban is...

Az akadémia belső kertje

Palazzo Farnese : udvari homlokzat

Bar Farnese : utcai homlokzat

Egy kapu és egy részem

Minimalista belsőépítészet-1: Főoltár az Il Gesú-ban

Minimalista belsőépítészet-2: Mellékoltár az Il Gesú-ban

Tegnap leugrottunk a tengerparta, és a jó időben tudtunk fürdeni is. A víz úgy 22 fokos lehetett, de alig voltak...

... és még közel sincs vége.

Ma megírtam az olasz szintfelmérőt, spanyol tudásommal mentem is valamire. Talán nem a legkezdőbbek közé tesznek, hétfőn meglátjuk.

Sok a macska, mindenhol ott vannak. (Úgy tűnik mégsem eszik meg őket itt, vagy ez éppen hogy félrevezetés? :)

A közelekedés sarkallatos kérdés. Üzenem haza, hogy a BKV égi áldás, tessék értékelni. Bár tény, hogy otthon ritkán fordul el olyan szórakoztató jelent mint hogy pl. a busz megáll az utca közepén, mert a sofőr ismerőst lát a járdán, kiszól neki, az odajön, kezet ráznak és csevegni kezdenek, közben a busz mögött meg dudálnak a kocsik...

Estére mindig kicsit lehűl, egy vékony pulcsi nem árt, de nem kell feltétlen. :)

No és tegnap megérkezett Orsi, két havi Ghána után, újra Európában, kitörő lelkesedéssl fogadta az európai civilizáció legapróbb vívmányait is :). Vele körbejártunk párat a Város temérdek templomából.

A Scala Sancta (szent lépcső). 28 lépcsőfokot hoztak ide azokból, amin Jézust Pontius Pilatus elé vitték, ezen ma a hívek imádkozva, térdepelve haladhatnak felfelé a Sancta Sanctorum kápolnához (szentek szentje), amiben van egy "a legszentebb hely a világon" felirat. A keresztrefeszítés számos ereklyéjét, és egy "nem emberi kéz által festett" portrét őriznek benne.

Santa Maria Maggiore, itt azért  épült templom, mert a pápának látomása volt, és Mária azt parancsolta, hogy építsen ott, ahol havazott. Namost ez augusztusban történt, de állítólag itt akkor volt hó épp (352-ben)

A Santa Prudenzia előtti lépcső

A San Carlino kerengőjéből a kupola is látszik.

És a mesteri belső tér

A San Quirinale belseje, a "barokk Pantheon"

művészfotó a lanternáról by Orsi, a kis puttó jobb oldalt jól bepózolt, szereti, ha fotózzák

Napi kis színes gyanánt bulvár rovatunk mai képei:

Csillivilli sárgaréz kapucsengő, és ez itt tök általános...

Egy magassági pont a Carlino mellett

"Instituto Geografico Militare"  Éljen soká Noéh Feri bácsi!

És végül a San Ignazio este, ahol remek koncerten voltunk. Egyházzenét énekelt egy ausztrál fiúkórus, orgonakísérettel. Sydney: Saint Aloysius' College - rövidnadrágban és térdzokniban... Az utolsó előtti számot viszont az egyik kórista srác írta, és nem is volt rossz!

Bal oldalt egy autódaru, ami direkt van, hogy a kompozícióban kontrasztot adjon a barokk térnek :P

Mivel rég nem posztoltam, íme a következő, rögtön az esti képek után.

Pár kép, merre jártam ma:

Piazza della Repubblica, a Najádok kútjával (régi neve: Piazza dell' Esedra - Exedra tér, és télleg félkör alakú, forma utáni névadás, mint itthon az Oktogon :)

Bernini: San Andrea al Quirinale

...és nem sokkal mellette a nagy vetélytárs, Borromini műve: San Carlo alle Quattro Fontane, azaz a kis San Carlino, télleg pici, de ütős tere van!

Sok kis hidacska

Piazza Quirinale, görög szobrok, egyiptomi obeliszk (Augustus hozatta), és a Forum Romanumról áttett kőmedence, hm...

Palazzo Quirinale, eredetileg a pápák nyári rezidenciája volt, 1870-től az olasz királyok palotája, 1946-óta pedig a köztársasági elnök hivatalos lakhelye

Fontana dell' Acqua Felice

Park pálmafákkal, pedig nincs ám éppenséggel trópusi idő (sajnos)

A Santa Maria degli Angeli templom azért roppant érdekes, mert Diocletianus termáinak romjaiból épült, felhasználva a tapidarium boltozatait, melyek ma a templom keresztházát alkotják. Az 1560-as években Michelangelo tervei szerint épült, majd a 18. század végén átalakították. 1870-től ez volt h hivatalos állami tpl. Itt voltak az uralkodói esküvők, koronázások, állami temetések. A padlón van egy ferde vonal, a Bianchini készítette meridián, mely 1702-ben készült a pápa megbízásából, hogy pontosan mutassa a húsvét időpontját, és ellenőrizhessék vele az akkor még újdonság számba menő Gergely naptárat.

Az eredeti római tér lenyűgöző

Egy finom barokk részlet ( a sok otromba között)

A meridián

Néhány rekonstrukció Diocletianus eredeti fürdőjéről

Végre újra tudok fotózni. Az első napi képek után most jöjjön esti városnézés jelszóval az ugyanaz sötétben című fejezet.

Alkony a Quirinalis domb fölött, no és San Pietro

A Trevi kútnál mindig tömeg van, talán egyszer hajnalban kéne megnézni...

Organikus városszövet, magyarul kacskaringós utcácskák

Az 'írógép' kivilágítva is ugyanolyan "szép"

Angyalvár és sok-sok rossz helyen álló turista, de nem lehet mit tenni...

A Santissima Vincenzo e Anastasio. Az imádkozók alatt, az altemplomban őrzik az 16-19. századi pápák szivét

És végül a főcímet is befogtam magam is, de a fejlécen nem cserélem le

Nem több, mint 2 óra sorban állás/ülés után megkaptuk ESN kártyánkat végre. Ez szükséges az adókártyához, ami kell a menzakártyához (oh, te olasz bürokrácia).

Apácák mindenhol, utcán, metrón, buszon. A katolikus egyház fellegvára címet bizony kiérdemli a Város!

Az idő szemérmetlenül jó. Bár az olaszoknak szemmel láthatóan ez már ősz (kiskabát, pulcsi).

Viszont jeles évfordulót ünnepel a Város. Ma 140 éve, hogy befejeződött a 'Risorgimento' - az újraegyesítés folyamata.

Velence 1866-os megszerzésével az Olasz Királyság már majdnem teljes volt, csak Lazio tartomány, azaz Róma környéke hiányzott Itáliából. Az még a pápai államot képezte, persze csak névleg, mert a franciák 'biztosították', s így az befolyásuk alatt állhatott. De 1870 szeptemberében az épp a vadiúj Németországot összeverő poroszok szétverték a második császárságot, ezért III. Napóleonnak minden haderőre szüksége volt (már mind hiába), hát hazahívta katonáit. A védtelen Róma pedig várta az elkerülhetetlent. Szeptember 20-án az egyesített olasz csapatok átlőtték Róma városfalát, és diadalmasan bevonultak, a lakosság kitörő lelkesedése közepette. Addig Firenze volt, de ettől a naptól kezdve újra Róma lett az egységes Itália fővárosa, 1200 év után újra. Persze ennek nem midnenki örült maradéktalanul. Többek közt IX. Pius pápa, aki az áttörés hírére a Vatikánba menekült, bezárta az ajtót, és magát a 'Vatikán fogjának' nyilvánította. Az olaszok a Szent Péter bazilikát azért mégsem ágyúzhatták a fejére, ezért maradt a patthelyzet, soha többé nem hagyta el a Vatikánt, ahogy utódai sem 1929-ig, de Benitóról majd később!

Mára persze réges-rég megbékéltek az új olaszországgal. A mai ünnepségeken részt vett Tarcisio Bertone vatikáni kardinális (afféle miniszterelnök). Az ünnepek díszvendége az olasz köztársasági elnök: Giorgio Napolitano volt, aki ellátogatott a Capitóliumba, a városi szenátus ülésére, s találkozott a nagyon trikolórba tekert Gianni Alemanno polgármesterrel.

Az ünnepségek logója

A Város színeiből narancs-bíbor (igen az ókori szenátustól ered a bíbor, micsoda hagyomány...) szín virágokkal díszítették a köztereket.

A köztársasági elnök és a polgármester a díszszemlén

Díszsorfal

Koszorúznak vicces sisakban, ami az 1946-ban eltörölt királyságból maradt

Napolitano a szenátus ünnepi ülésén

Az olasz google ma így nézett ki:

Ez a Piazza Campidoglio térburkolata:)

A fotókat a leonardo.it-ről loptam, ami az olasz index. Itt jegyzem meg, hogy olasz híreket olvasni nehéz a sok felugró tésztareklámtól...

Szikrázó napsütésre ébredhettünk ma itt. Ezt kihasználva délután elmentem megnézni a Lateráni Szent János bazilikát (San Giovanni  in Laterano), ami " minden templom anyja és feje", az ökumenikus anyaegyház. Mint megtudtam, régebbi és magasabb rangú, a Szent Péternél! Avignonból visszatérve romosan találták, ezért költözött a pápaság inkább a vatikánba, de 1870-ig itt koronázták a pápákat. Főkanonokja régen a francia király volt, és ezt örökölte az elnök, úh most éppen Sárközy az :). A keresztelőkápolna kimaradt, már csak amiatt is vissza kell jönni. Ugyanis rövidnadrágban oda már nem volt pofám bemenni, lévén már a San Giovannibna is ki volt írva h nem lehet, csak épp nem tartják be, de a Battisterioban tényleg keresztelő volt épp, sőt úgy tűnt futószalagon megy bent az ipar. Egyik kiöltözött család után jött a másik, fogva egy-egy csipkepólyás babát.

A főhomlokzat (sajna ellenfényben) - Alessandro Galilei

A bejárati loggia

 A főhajó

A keresztház, középen a gótikus baldachinban Szt. Péter és Szt. Pál koponyái

A keresztház északi bejárata, balra a Lateráni Palota és egy újabb obeliszk ... már nem tudom számon tartani őket, annyi van...

Innen nem messze található a Jeruzsálemi Szent Kereszt templom. Na ott már nem a japán turisták vakuznak, a látogatók nagy része tényleg zarándok. Sok az apáca hátizsákkal, fényképezővel. A padsorokban ülve békésen olvasom az útikönyvet, körülöttem mászkál egy csoport. Épp a homlokom törölgetem (kint 30 fok), mikor a csoport spontán rázendített egy kis egyházzenére. Az első szám után elillantam a mellékhajóba. Valami csodás akusztikája van a helynek. Kápolnájában öriznek egy darabot a Krisztus keresztjéből, és két tövist koszorújából.

A főhomlokzat Borromini-hatású

Az apszis, rajta Krisztus mandorlában

Hazafele hirtelen fekete fellegek tűntek elő, mondom: á biztos nem lesz eső. Hát szép zápor lett pedig. Viszont meleg maradt, tiszta trópusi monszun-feeling. De hamar elvonult és a naplementét már láthattuk a felhők közt, épp a Fórum romanumon ért az alkony, hát megörökítettem. Élőben szebb volt :)

És a Colosseum, a lemenő nap fényében.

Ma az egyetemi ügyintézés után végre elmentünk a Vatikánba is. Előtte azonban még képet kaphattunk az olasz bürokráciáról, szervezetlenségről. De valahogy úgy tűnik, itt ez természetes. A tanév kezdésének időpontját senki nem tudja, a mérnöki karon tanár-sztrájk lesz október első hetében, s lehet, hogy tovább is. Mégsem izgatja magát senki, hát mi sem.

Jöjjön pár újabb kép, bár egy darabig nem nagyon lesznek. Ennek az oka "nem" az, hogy otthon hagytam a kamerám akkujának töltőjét, nem-nem. Csak egyszerűen nincs kedvem :).

Az olasz parlament ...semmilyen

A Palazzo Venezia

Santa Maria Maggiore

Idétlen bütű

A katolikus butik :)

San Pietro - Borromini trükkje tényleg működik!

Témák

A Pantheon

És belül a kihagyhatatlan kupola. Nyitott opeionán át vetül a fény a belsőre. Ami tényleg nyitott, a beeső eső miatt ki vannak furkálva a padlo márványlapjai, felszínük szolidan lejt is a lukak felé.

Il Gesú (nyugi Hédi, csak kívülről...egyelőre)

A Viktor Emánuel emlékmű ... hát igen a XIX. századnak is hozzá kellett adnia a magáét a városhoz. De azért ez így kissé sok nekem, frissen letisztítva meg egyenesen brrr. Szamos Marcipán (Juditnak legyen Edel Marzipan).

Piazza Venezia

Élőben is monumentális, nem csak a képeken!

Meglepett, hogy van közbringa.

Sorban voltak ezek a csillagok a parlament körül

Ma (naptárilag tegnap) este 8-kor felszállt a gépünk, melyet kis híján lekéstünk. Ha költői akarnék lenni, azt mondanám, az utolsók közt szálltunk be, de igazából csak simán utolsóként. Viszont az út aztán rendben volt. A szállás is teljesen korrektnek tűnik. Mivel későn és fáradtan érkeztünk, már nem indultunk városnézni, de holnap belevetem magam a Város forgatagába, amiről mihamarabb posztolok majd.

Ja és itt még meleg van!!! :D

Negyedik fázisú, áttételes gyógyíthatatlan Budapest-mániában szenvedek, ez köztudott. ...De pár óra múlva indulok Rómába, eltölteni egy félévet a Sapienza egyetemen. Ezen a blogon követhetitek majd kalandozásaimat, amit igyekszem naprakészen tartani, és minél átfogóbb képet nyújtani benyomásaimról.

"Rómában élj úgy, mint a rómaiak!" - tartja a mondás, hát meglátjuk...

Na mára ennyi, a következő bejegyzés már a Városból jön.